Dreher Antal nyomában – Bécsi ászok megmérettetés

Dreher Antal nyomában – Bécsi ászok megmérettetés
február 07 19:10 2016 További hasonló bejegyzések a hírek között Nyomtasd ki a cikket

A 19. században két láger-típus hódította meg a sörvilágot és alapozta meg a mai napig töretlen népszerűségét a tükrösen tiszta, aranyszín alsó-erjesztésűí söröknek. Az egyik az 1842-ben debütált Pilsner Urquell, a tükrösen tiszta, aranyszínű cseh pilzeni archetípusa, a másik a Gabriel Sedlmayr által a Spaten Sörgyárban kifejlesztett Münchener Hell, a mai német világos sörök ős-forrása.

Azonban volt egy harmadik típus is, az ifjabb Anton Dreher, azaz magyarosan Dreher Antal (Sedlmayr jóbarátja és útitársa volt Angliában, ahol a sörgyárakat tanulmányozták), által 1841-ben, a schwechati Dreher-gyárban kifejlesztett borostyánszínű söre, a bécsi ászok, ami teljesen eltűnt a nagyüzemi sörgyártásból Európában. A mexikói Habsburg-expanzióval (Habsburg Miksa, aki szomorú véget ért), sok osztrák sörfőző is érkezett az országba, és Mexikóban illetve az USA-ban (itt pre-prohibíciós lágernek is hívják) megmaradt ez a stílus, és találkozunk pár márkával, de népszerűsége messze elmarad a másik két alaptípusétól.

Milyen is ez a sör? A BJCP besorolás szerint borostyánszínű, jellegzetes malátás karakterű, pirítós-kesernyés, nagyon finoman komlós közepesen testes, jól iható láger. Jellemző alapanyagai a nemeskomlók (német vagy cseh), bécsi maláta, láger élesztő, pilzeni maláta és adható mellé – a teltség és a szín elérése érdekében – müncheni maláta, valamint karamell- és más sötét maláták, de sohasem olyan mértékben, hogy az édeskés maláta-karakter domináljon.

Ezért is szép a kisüzemi sörök világa, mert ha a Dreher Sörgyárban nem is őrzik a névadó örökét, Kőbányán, a hajdanvolt “nagy” sörgyár területén egy kisebb gyárcsarnokban (a néhai Globus Konzervgyár örökében) a Monyó gondolt a nagy ősökre és még a debütálás után nem sokkal főztek egy bécsi ászokot, a Beaver Fever-t. És Csepelen, ahol a Rizmajer Sörfőzde is igyekszik tartani a lépést, két gerilla főzővel – Ábrahám Mátéval és Roszik Andrással – karöltve most debütált a csepeli Vienna Lager, a Wiener Walzer. A magamfajta sörbloggernek meg rögtön eszébe ötlött, hogy itt az alkalom egy remek összehasonlító tesztre, így Rizmajer Józsi és a Monyó illetve a holdudvarába tartozó Kézműves Csemege kedves támogatásával létre is jött ez a gyorstalpaló és miniteszt, hogy megismerjük, és egy kicsit legyünk büszkék is K.u.K. sörmúltunk eme dicső szeletkéjére. A teszten a BJCP-sztenderdeket (Vienna Lager – a 2015-ös megújított verzió szerint 7A – magyarul a 2008-as verzió 3A) követtem. Illat (max. 12 pont), megjelenés (max. 3 pont), íz (max. 20 pont), kortyérzet (max. 5 pont) és összbenyomás (max. 10 pont) szerint értékeltem a két sört. A felhasznált alapanyagok szinte azonosak (bécsi, pilzeni, müncheni és csokoládé maláta, a Beaver egy kis karamellmalátával megfejelve; Hallertau Mittelfrüh az aroma és Magnum a keserűkomló; természetesen láger-élesztő; a Monyó 5,1%, a Rizmajer 5,5%, mindkettő a kategóriahatáron belül. Tovább a teljes sörteszt megtekintése a Sörbúvár weboldalán.

A cikk forrása: IPAfai Pap / Sörbúvár

 

Hozzászólás írása

Nincsenek hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások.

Te lehetsz az első, hogy írj egy hozzászólást.

Hozzászólás írása

A beírt adataid biztonságban vannak! Az e-mail címed nem lesz publikus. Adataid nem osztjuk meg harmadik személlyel.
A hozzászólás írásához minden *csillaggal jelölt mező kitöltése kötelező.